2 millió fős élő lánc vs "Séta az életért"

Harminc évvel ezelőtt több mint kétmillió ember tüntetett a szabadságukért a baltikumi országokban (Észt, Litván, Lett) egy élő láncot alkotva. Riga és Tallinn utcáit átszőtte az emberi fal, békében, olykor közös énekléssel megszakított csendben. 


2 millió fős élőlánc, három országon keresztül

A lánc folytatódott a városokon kívül, a falvakon, országutakon, és nem állt meg az országhatárokon sem. Az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó három balti nemzet saját belső területi határain át is összekapcsolódott, csaknem 675 kilométer hosszan, a becslések szerint 2-2.5 millió „élő láncszemmel”.


https://youtu.be/lvKEyJOit40?t=1234 

Sokan nehezen tudják ma már elképzelni, hogy a közösségi média nélkül, „analóg módon” hogyan lehetett ilyen rövid idő alatt ekkora tömegeket mozgósítani a Szovjetunió által megszállt és bekebelezett területeken.



2 millió fős élőlánc, három országon keresztül

A biblia azt mondja, hogy a világiak találékonyabbak a keresztényeknél.

Ha a keresztények szeretnének összehozni valamit, mondjuk evangelizáció, abortusz törvény elleni felvonulás stb... akkor általában csak egy pár tucatnyi ember jelenik meg. Miért? Hmmm...

Ez talán azért van, mert célt tévesztünk, vagy/és a módszereink alkalmatlanok.
Vegyük példának a 2019-es keresztény felvonulást, ami a "Séta az életért" címen futott. Amikor odamentünk, nem voltunk többen egy tucatnál (de ez később felduzzadt a nyolc-tízszeresére).
Magyarországon naponta 100 abortuszt hajtanak végre, a négyórás alkalom alatt vagy tizenhatot. A cél az lett volna, hogy mozgósítani több tízezer embert, akik érdekeltek ebben a témában, vagy van egy erős lábakon álló álláspontjuk az üggyel kapcsolatban. Ezt a legjobban szórólapok százezreinek a kiosztásával lehetett volna elérni és plakátok kihelyezésével az esemény előtt már két héttel. Biztosítani a rendőri kíséretet (ez megvolt, de nem volt értelme pár tucat embert kísérni, akik a járdákon vonulgattak, senkit sem zavarva, szinte észrevétlenül), vizes asztalokat és harapnivalókat kihelyezni, sárga mellényes rendezőket kinevezni. Hatalmas giga-molinókat tervezni és minden mást bevetni, ami színes, hangos, és felhívja magára a figyelmet (többezer watton). Mert egy gyereket nem lehet szülni mozdulatlanul, a takaró alá elbújva. Ez ordítással, fájdalommal és vérrel jár, ami a végén örömmámorba megy át.


Séta az életért (csodálatos volt!)

Az egyik felvonuló azon zsörtölődött, hogy a Pride-on hatalmas rendőri kíséret volt meg minden más. Hát igen, mondtam neki, de ők több tízezren voltak, mi pedig még százan sem. Ők azért tudnak az egész ország figyelmébe kerülni, mert van stratégiájuk, színesek, hangosak, meghökkentő üzenetük van és hihetetlenül elszántak.


https://youtu.be/PZnaOGenJOg    Séta az életért (csodálatos volt!)

Nem lehet az a cél, hogy kivonulni a Tabánba, mert ott nincsen senki sem (hacsak nem lerendezel egy óriási koncertsorozatot), aki hallaná a tüntetés lényegét, hanem oda kell menni, ott kell zajongani, ahol a legtöbben vannak, vagyis a belvárosban. Természetesen a Tabánban is ott van az Úr, és milyen jó kivonulni oda, és dicsőíteni Őt. De most nem ez volt a lényeg (mindennek meg van az ideje). A lényeg itt az üzenet átadása, hogy: ne pusztítsd el a magzatot, mert neked van választásod, volt és mindig is van választásod. És most azt választottad, hogy meghívsz egy emberi lényt erre a világra, majd amikor be akar jönni a te világodba, megnyomod a fészbukéhoz hasonlító "tűnj el" gombot, és kidobod a benned bízó, senki mást nem ismerő, hozzád bújó és ártatlan csecsmőt az ismerőseid közül. Nem adsz neki lehetőséget a választásra. Ott áll egy érző lény az ajtódban (akit te hívtál meg, bárhogy is próbálod ezt a tényt kikerülni), de te nem engeded be, sőt... a halálba küldöd őt.
Ezt kellene átadnod a tömegeknek, ez az egyetlen üzenet, de te a tehetetlenségedet palástolva az Istendicsőítésbe menekülsz, mialatt újra abortálnak pár magzatot az országban (vagy életképes bébit, mert 22 hét után egy magzat már megmaradhat a méhen kívül is).



Tehát eltévesztjük a célt és rossz módszert választunk az ügyünk sikerre viteléhez. És az a szomorú, hogy ez ismétlődik évről-évre, még az evangelizációkban is. Kilövöd a nyílvesszőt, de az nem ér célba, ökölbe szorítod a kezed és ütsz mint Pál apostol (1Kor 9,26), de
csak a levegőt találod el (vele ellentétben).

Hogy mi a megoldás?
Elő kell készíteni mindent ahhoz, hogy több-tízezres táborunk legyen. Az a sok pénz, ami eddig elment ezekre a felvonulásokra, evangelizációra, inkább menne azokra a dolgokra, amelyek valóban elősegítik a hatékony lebonyolítást. Ha pedig ez nincsen meg, akkor miért folytatni egyáltalán?
Tehát meg kell fordítani a dolgot: jöjjön az Istendicsőítés, az ima, a virrasztás. Utána a kapott erő által beállni Isten tervébe, majd azt előkészíteni. Mindent kidolgozni aprólékosan, mert a szellemi ellenség is ezt teszi, de láthatatlanul. És ha eljön a nap, kizárólag a célcsoportot megcélozni, és elérni (oda menni, ahol a legtöbben vannak). Bevonzani újabb tízezreket, és ez fogja tudni megváltoztatni az abortusz törvényt Magyarországon.


A lehetséges célcsoportok elmentek mellettünk, sokszor azt sem tudva, kik vagyunk, és miért jöttünk

2019 tavaszán az egyik kormányszóvivő felhívást tett közzé egy interjú során, hogy ha lenne társadalmi nyomás (elégedetlenség) az abortusztörvénnyel kapcsolatban, a kormány változásokat tudna kieszközölni.
Mire vársz, kedves testvérkém? Ne sétálj hanem harcolj az életért. A "Séta az életért" nagyon kedves élmény volt, meg is volt szervezve rendesen, csodálatos testvérek voltak jelen, gyönyörű volt. De a célcsoport, a megtaposottak meg  akiket meg fognak taposni (a fiatal nem-hívők) és az elhitetettek viszont nem voltak jelen. Elkészült a torta, csak azokat nem találtuk meg, akiknek készült.

H. László

A "Séta az életért" teljes videó és cikk itt látható.


Pin It

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés